drága nagypapám

csibész vadász

Abban a vadászkastélyban csibészkedtünk, ahol anya barátnőjének az esküvőjét tartották. Itt látható többek között a világ legnagyobb vadkanjának az agyara (a képen a mami feje félig ugyan eltakarja), melyet 2003-ban itt lőtt ki Javier Botin, a világ legnagyobbjai között számon tartott spanyol Santander bankárcsaládjának tagja. Az előző vadkan-rekord elejtője még Todor Zsivkov bolgár pártfőtitkár volt. A vadász azonban a trófeát nem vihette haza, csak egy másolatot kapott. Az eredetit a Mezőgazdasági Múzeumban őrzik, így a vadászkastély falát is csak egy másolat díszíti Csergezán Pál és Kiss Richárd neves vadászfestők képeinek társaságában.



A vendégek pedig eredeti, vadászmotívumokkal és vörös csillaggal díszített Herendi étkészletből kanalazhatták a zseniális gyöngytyúklevest, ehették a jobbnál jobb vadételeket elképesztő burgonyafánkkal (amihez hasonlóért egyébként Zsámbékig kell utaznunk), és még annál is csodálatosabb Sacher-süteménnyel (utóbbi a Zsóka mamáját dicséri).
Ezekből sajnos én nem kaptam, mert haza kellett mennem a nagyiékhoz, ahol viszont sokáig fent maradhattam és addig is egy jót rajzoltam:

hova tűnt lili?

Amíg a vacsorára várunk, ezt szoktuk játszani. (A videón nincs rajta, pedig a szüleim szerint sokkal viccesebb, amikor én vagyok a hunyó, és én kérdezem azt, hogy "hova tűnt apa? talán bebújt az asztal alá? vagy elbújt a függöny mögé?")

anyával strandolunk

énmellettem elaludni nem lehet

húskutya

Ma megettem három tálka grillcsirkehusit, egyedül, villával. Ezt azért írom le ide, mert még soha nem ettem vacsorára ennyi húst, sőt egyáltalán húst sem ettem itthon. Meg két hétig, amíg beteg voltam, nem is nagyon ettem semmit... Anya olvasta valahol, hogy a betegség után a gyerekek behozzák a lemaradást, de nem hitte el.
Azon kívül, hogy most már eszem húst, sokat nevetek, csak úgy.

karácsony a bölcsiben

Ma egy szép karácsonyfa állt a bölcsiben, amikor bementünk. Délelőtt az óvodások énekeltek nekünk előtte, és ajándékot is kaptunk tőlük. Mi is készítettünk ajándékot a szüleinknek, apának és anyának rajzoltam valamit.
Mostanában mindig kocsival megyünk a bölcsibe, ha nagyon esik az eső, csak hazafelé nagyon sokáig kell körözni, mire anya talál parkolóhelyet. Megint szeretek bölcsibe járni, amióta a Soma megtanulta, hogy nem kell folyton ölelgetnie, így kevesebbet is borít fel minket, többi gyerekeket és kevesebb a sírás. Nagyon szeretek játszani a Borcsival meg a Gergővel és a Danival, sokat énekelek, mondókázom itthon is. Tudom már a Hull a pelyhest, meg a Kiskarácsonyt, és a Bóbitát is, bár azt elég könnyű összekeverni. Anya annak örül, hogy megint sokat eszem és vidám vagyok.
Ma vacsora közben átjött a Borka nagyi meg a Gabi papa az új gépével és megmutattam neki a díszeket, amiket csináltam a karácsonyfára (és amiket nem ettem meg).

hancúr

virágvasárnap

Az utóbbi időben nem nagyon tudtam ide írni, mert azzal voltam elfoglalva, hogy beszélni és járni tanultam. Már rövidebb mondatokban beszélek, reggel megállapítom, hogy "apa elment dolgozni", meg azt, hogy "megyünk sétálni", este pedig, hogy "apa elment labdázni", vagy "anyuci hozott kenyeret". Közben növesztem a fogaimat, és a lábamat is, bár még csak 18-as a szandálom, és csak 7 fogam van kint.
Az ünneplések a hétvégén is folytatódtak, bár most nem volt senkinek születésnapja, tegnap elmentünk egy nagyon szép étterembe, aztán játszottunk, ma pedig virágokat és virágföldet vettünk, végtére is virágvasárnap van. A nagymama kertjébe pedig szépen kiültettük azt a fát, amit karácsonykor feldíszítettünk és körbeálltunk. Most a nagyi szomszédai örülnek majd neki, minden nap, amikor elmennek mellette. Itt volt Marcsi, akivel táncoltunk, aztán elmentünk a templomba, ahol csak az Ipoly beszélt, a többiek pedig néha énekeltek vagy verték a mellüket. De az Ipolynak szabad sokat beszélnie, mert az Ipoly pap.

születésnap