Nagypapáéktól kaptam egy érdekes csörgőt. Esténként, amikor ráfektetnek a játszószőnyegemre, ahonnan nézegetem a csillagokat, ezt szokta nekem anya meg apa rázogatni, mert én még sajnos nem tudom megfogni.
Anya azt mondta, olyan jó voltam eddig, hogy megtanít zongorázni. Ezt úgy csináltuk, hogy az egyik karjában tartott engem, míg a másik kezével eljátszott egy dallamot sokszor, különböző magasságban, én meg figyeltem. Ha egy kicsit nagyobb leszek, odaenged a zongorához, és akkor én is játszhatok kedvemre mindenfélét.
Amikor nem tudok elaludni, csak nyűgösködöm, akkor apa és anya, vagy a nagyi éneleknek nekem, én meg szeretem hallgatni őket. A nagyinak - aki nemsokára eladja az egri lakását, hogy közelebb költözhessen hozzánk - egyébként ma van a névnapja, ezért felköszöntöttük őt. Ma sajnos nem megyünk sétálni, mert állítólag valami nagy vihar készül.
