Anya szoptatás közben azzal szórakozik, hogy a fülemet ráncigálja, hogy ne aludjak folyton. Én persze nem alszom, csak a magam tempójában szeretek enni. Apával azon is jókat mulatnak, hogy van a füleim oldalán egy kis pamacs, ami a doktor néni szerint minden kisbabának szokott lenni, míg le nem kopik (egyszer csak ott találják a sapka belsején). A doktor néni egyébként jó arc, mindig nagyon kíméletesen próbál megvizsgálni, de ettől én még sírok.
A fülről jut eszembe, anya mesélt valami Van Gogh-ról, akinek a képeit a szobám falán is lehet látni, bár én még nem látok el odáig. De ez már egy másik téma, nem a fülem, hanem a szemem.
